Lelkipásztori beszámoló

A lelkipásztori beszámoló visszahallgatható a lenti gombra kattintva, vagy az oldalon elolvasható!

Egyiptom muszlim uralkodója elrendelte, hogy kilenc évre zárjanak be minden templomot. Egyik nap végigment a keresztények egyik utcáján. Minden házból azt hallotta, hogy imádkoznak és Istent dicsőítik. Azonnal megparancsolta: 

"Nyissátok ki a templomokat, és hagyjátok imádkozni a keresztényeket, ahogy akarnak. Be akartam zárni minden utcában egy templomot, de most látom, hogy ezzel minden házban megnyitottam egyet." 

A mai estén, amikor a magunk mögött hagyott évről adunk összegzést, tükröt tart elénk ez az első ezredforduló környékén született feljegyzés. 2020-ban ugyanis rövid időre kényszerű korlátozás szabályozta a templomlátogatást, és most is szűkített keretek között működhet az egyházközségi élet. Reméljük, csak ennek tudható be a mérhető számok tükrözte rezignáció: 46 keresztelés, 18 házasságkötés és kb. 68.000 áldozás volt ebben az évben. A 27 bérmálkozó jónak mondható (2019-ben is voltak közel ugyanennyien). Tavaly 60 testvérünket kísértük utolsó útjára. A betegek szentségében sokakat részesítettünk, ezzel jelen voltunk a COVID-osztályokon is, ahová csak akkor juthatunk be, ha a beteg vagy a rokonai kérik. Amikor ott vagyunk egy betegnél, nincs olyan alkalom, hogy a mellettük levők közül olykor akár négyen-öten oda ne fordulnának hozzánk, a szentséget kérve. Ezért is fontos, hogy minden súlyos beteghez hívjatok papot, elősegítitek ezzel sokak üdvösségét!

Minden házból azt hallotta, hogy imádkoznak és Istent dicsőítik - mondja a feljegyzés. Valamennyien köszönettel tartozunk Andréka Ágostonnak és Jánosa Bencének gyors reakciójukért a márciusi helyzetben, mert a közvetítés által a dicsőítés egységbe fogta közösségünket. Ugyanígy hála illeti a rendtársakat - akik a nagyhéten ugyanannyit gyóntattak, mint rendes időkben, csak nem a gyóntatószékben, hanem a kertben -, a szent zene munkásait, a hitoktatókat, valamint azokat, akik a hittancsoportok egységét és aktivitását fenntartották, a közvetítésekbe bekapcsolódó családokat, hogy alkalmazkodtak az online körülményekhez. De meg kell kérdeznünk magunktól azt is, vajon vallásosságunk mennyire volt valós vagy virtuális ebben az időben? Ténylegesen és teljes szívvel vagyunk-e jelen a közvetítésekkor a miséken, vagy vallási impulzusokat habzsolva ide-oda kapcsolgatunk a miseközvetítésekben? Mire használjuk a felmentéseket - kényelmünk, olykor hit nélküli beteges aggodalmunk palástolására, vagy ezekben a helyzetekben eleven bennünk a lelkiismeret szava annak megkülönböztetésében: a tunyaság, a hitetlenség vagy a jogos óvatosság befolyásol minket? Ha óvatosságból nem jöttünk el a szentmisére, éltünk-e az azon kívüli áldozás, a gyónás lehetőségével, amely elérhető templomunkban? Vagy pedig az Úrral való valós találkozást elmulasztva engedtük, hogy hitéletünk beszoruljon az online-térbe? Ha bármelyik kérdésre nincs hitbeli válaszunk, itt az idő a változásra! Példaként állhat előttünk az a Siófok környékéről jött hívő, aki azért utazott ennyit, mert húsvéti gyónását akarta elvégezni, és erre itt talált lehetőséget. Lelkipásztori szolgálatunkban a jövőben is elsődleges szempont lesz annak biztosítása, hogy a templom nyitva tartása, a szentségi élet megszokott rendje működjön, sőt még inkább bővítsük azt, mert amikor mindenki fél, a legtöbb dolog bizonytalanná válik, az imádság, a templomi közösség, a szentségi élet adhat igazi biztonságot a hívő ember életében. Minden házból azt hallotta, hogy imádkoznak és Istent dicsőítik - rá kell találnunk tehát a határok felülmúlására, mert ehhez kaptuk ajándékként a Szentlelket. 

Ne engedjük, hogy istenkapcsolatunk hallható, látható és valós eseményei lélegeztető gépre kerüljenek!

Istennek hála, a Lélek gyümölcsei bőven jelen voltak közöttünk az elmúlt évben. Új képviselőtestületet választottunk, lelkes és elkötelezett emberekkel; új módon jelentünk meg a médiában az ünnepekre készített kisfilmekkel, az egyházközség életét a Bonum TV-ben bemutató délelőttel, kiadványokkal. A nyár eleji vasárnapokon újra megnövekedett a miselátogatások száma, megtarthattuk az elsőáldozást, a bérmálást, a balatoni miséket, az embert formáló színi előadást. Az adventi roratékon - amelyen rendszeres volt a Csibekórus és a ministránsok jelenléte -, 100-150 ember vett részt, nap nap után. Ezzel párhuzamosan a karitászadományok is megnövekedtek, amiben örvendetes újdonság a fiatalok által szervezett cipősdoboz gyűjtés, új közösségek és kezdeményezések jöttek létre, az Önkormányzat támogatásával új művészeti alkotásokkal gazdagodtunk, áldoztatóink közül többek vitték el az Urat idősekhez. Szociális gondoskodással - karitászvezetőink leleményessége, embersége által - sokak mellé állhattunk oda a nehézségekben. Idén közel 9 millió forint volt a karitász adománykeret. 

Az év egyik legnagyobb ajándéka, hogy hittanosaink közül Skublics Bence és Kruppa Bálint jelentkezett a ferences közösségbe, talán kuriózum is, hogy egy évben ketten vállalkoztak Pasarétről erre, de családos diakónus-hivatások is bontakozóban vannak közöttünk. Imádkozzunk értük! A plébánia alkalmazásában lévő dolgozók, valamint segítőink nem csupán ellátták feladatukat, hanem szívvel-lélekkel voltak jelen benne. Külön köszönettel tartozunk Stark Gergelynek, aki éveken át vezette a Kájoni Házat, most pedig - amikor a vírushelyzet miatt megszűntek a programok -, önként ajánlotta fel visszavonulását. Eddigi áldozatos, az egyházközséggel egységben folytatott munkájáért áldja meg őt a Jóisten, és tegyen ugyanígy minden adakozóval, mindazokkal, akik bárminemű áldozatot vállaltak ebben az évben!

Tavaly ilyenkor a misszió gondolatkörét tűztük ki célként, aminek konkrét lépéseit megakadályozta a vírus terjedése, viszont - reményeink szerint -, a közösségi ház nyári megnyitásával ehhez kapunk új lehetőséget. Mint tudjátok, korábban Varga Mihály miniszter úrnak köszönhetően 1,8 milliárd forinttal támogatta az építkezést a kormány, amit karácsonykor kiegészítettek egy hasonló léptékű, de ennél kisebb támogatással. Erre azért volt szükség, mert az építési költségek olymértékben megemelkedtek a pályáztatás alatt, hogy több elemet el kellett volna hagynunk a befejezéshez. A közösségi ház építését augusztusban kezdte meg a Laterex Építő Zrt., ma már szerkezetkész az épület, januárban pedig elindul a plébániai sor, júniusban a rendház, júliustól őszig a templom felújítása, bizonyos részek újjáépítése. Emiatt a portánál lévő részt hamarosan lezárjuk, a portát a templomelőtérben lévő irodába helyezzük át, a hittantermi részeket pedig a templomból lehet majd megközelíteni. Júliustól szeptemberig valószínűleg az új közösségi házban tartjuk a miséket, így a templomban a munkák végzése folyamatosan történhet. Ezen a helyen is köszönetet kell mondanunk rendtartományunk vezetésének, amely a folyamatok adminisztratív hátterét biztosítja számunkra.

A közösségi ház új lehetőséget nyit előttünk abban, hogy a hittanos, valamint közösségi alkalmak hagyományos és új formáin keresztül megerősítsük otthonosságunkat a plébánia életében; családi, baráti és akár céges programok ide- hozatalával betekintést adjunk egyházközségünk e világra nyitott szeletébe; a kulturális, a társadalmi, a sport, a gyermek, a rekreációs, valamint szociális és családsegítő programokon keresztül találkozási lehetőséget építsünk ki Pasarét nemhívő lakossága felé. A Pasaréti Ferences Alapítvány kuratóriuma a közösségi ház vezetését Marótyné Ugron Évára bízta, aki - jelenleg önkéntes munkatársként - már elkezdte az intézményrendszer kiépítését. Hamarosan elkészülnek a különböző kommunikációs felületek, kirajzolódik a gazdasági terv, számos program befogadást nyert, sikerült kiadni a bérleményi helyeket, illetve várjuk a Kájoni Házban eddig szervezett programok felelőseinek jelentkezését, hogy lássuk igényeiket és lehetőségeinket. Amit az előző képviselőtestület programtervként meghatározott az épület számára, szinte már a kezdetektől teljes egészében üzemelhet, sőt az új egyháztanács egyéb elképzelései is otthonra találhatnak benne. 

A felnőtt ember úgy lel otthonra, hogy ő is otthont teremt. Jó lenne, ha a közösségi ház vonatkozásában ez a felelősség éltetne valamennyiünket. 

Én már a második építkezést kezdem válság idején, az elsőben szerzett tapasztalataim alapján tudom, milyen sokat jelent az embereknek, ha a bajok után azonnal rendelkezésükre áll egy hely, ahová mehetnek, ahol várják őket, az életük más és kicsit tágabb teret nyerhet. Ezt kellene megadnunk egymásnak és a környékünkön lakó embereknek e közösségi térben. Miközben a működtetés az előzetes számítások alapján kigazdálkodható, a lehetőségek bővítéséhez a ti segítségeteket is kérjük, akár azzal, hogy társasági összejöveteleiteknél éltek ezzel a lehetőséggel vagy, hogy személyi - ha tehetitek -, céges adóbevallásotok esetében a második 1%-nál ebben az évben a Pasaréti Ferences Alapítványt jelölitek meg. Egy idős férfi a minap 10 millió forint adományt juttatott el hozzám, valószínűleg évek hosszú munkájának félretett keresetét adta át. Azt mondta, egy ilyen kezdeményezés kapcsán fontos, adománnyal is segíteni Isten ügyét és az embert.

Ahogy megszokhattátok, minden évben adok magamhoz kezelési utasítást nektek. Idén arra hívom fel figyelmeteket, amikor új dolgokkal állok elő, annak koncepciója inkább intuitíve, mint részleteiben cizelláltan szokott megszületni bennem. És bár azt hiszem, ezek jelentős része előremutató meglátás, mégis a részletek kidolgozása, a körülmények figyelembe vétele nem az erősségem. Ilyenkor mindig sokakat és különböző embereket kérdezek meg, akiket egyben arra kérek, ezekre az árnyalatokra jobban hívják fel a figyelmemet, mert így alaposabb lehet egy-egy kezdeményezés stabilitása, kivitelezése.

Van azonban még két lelkipásztori terület, amelyre ezen az estén szeretném felhívni a figyelmeteket. Családokat látogatva tapasztalom, hogy sok, igen sokszor éppen egyházi iskolába járt felnőttnél elmaradt a bérmálás szentségében való részesedés, mert az iskolai hitoktatásban nem gondoltak erre, plébániai hittanra pedig az órarend szerinti hittanórák miatt nem jártak. Ha ez a szentség csupán a nagykorúság szentsége lenne, valóban túl sok értelme nincs már például 30 éves kor felett vagy akár a későbbi években részesedni benne. A bérmálás azonban elsősorban a keresztségi kegyelem beteljesedése, amikor a Szentlélek be is tölti a test és lélek templomát, amelyet megtisztítottak a keresztség olajával és vizével. Ezért szeretnék bátorítani mindenkit, és ti is hívjatok meg minél többeket azon ismerőseitek köréből, akikről tudjátok, hogy még nem részesedtek a bérmálás szentségében, jöjjenek ennek felvételére. Ugyanígy, azt is látni, hogy a polgári házasságok, a születések száma növekszik, ez az emelkedés azonban nem tapasztalható a házasságra való előkészítésben, a templomunkban megkötött szentségi házasságok vagy a keresztelések számának emelkedésében. Ez is olyan terület, ahol a ti közvetítő szerepetekre van szükség a helyzet változása érdekében.

Kedves Testvérek! 

Miközben startra készen kell állnunk, hogy amint megszűnnek a kényszerű korlátok, megújult erővel állíthassuk helyre az Istenre irányuló egyházközösségi és szentségi életet, igaznak kell lennie otthonainkra a szultán idézett megállapításának: be akartam zárni minden utcában egy templomot, de most látom, hogy ezzel minden házban megnyitottam egyet. Vagyis amíg a hitélet színhelyei jelentős mértékben lakásaitok lesznek, szálljon fel onnan olyan erővel, rendszerességgel és odaadással az Istent dicsőítő imádság, az ének és az élet, hogy annak intenzitása utat találjon magának az Ég és az embertársak felé, felülmúlva a természet által megszabott körülményeket. 

A vírushelyzetben az Úr templomot akar nyitni minden lakás közegében, hogy azután ez az otthonosság megjelenhessen az újranyitó egyházközségi életben! 

Legyen ebben vezetőnk és pártfogónk a Szent Szűz, ahogy ezt Szent Anzelm mondja: Isten Atyja minden megalkotásnak, Mária pedig anyja minden helyreállításnak.