Lehel testvér üzenete Peruból

Kedves Pasaréti Testvérek!

Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Hernádi Lehel ferences szerzetes vagyok. Néhány évvel ezelőtt, növendék koromban még én is Pasaréten éltem, többen közületek személyesen is ismernek. 

Most Peruban szolgálok, egy amazóniai város ferences kolostorában. Peregrin atya azzal az örvendetes hírrel keresett meg, hogy az idei, nagyböjti, karitatív gyűjtés eredményét ide szánja nekünk, vagyis a plébániánk területén élő szegények számára használhatjuk fel. Azért, hogy képben legyetek, hová is kerülnek adományaitok, néhány mondatban felvázolom az itteni életünket.

2019 nyara óta vagyok Peruban. Satiponak hívják azt a várost, - Amazónia peremvidékén, az Andok hegység lábainál - ahol a kolostorunk, missziós központunk található. 

A mi ferences plébániánk az egyetlen plébánia a városban. 

A város lakossága túlnyomórészt Peru más vidékeiről, főleg az Andokból idetelepült, kecsua származású telepesekből áll. A települést a ferencesek alapították, egy ferences missziós telep körül kezdett el kifejlődni, még a múlt század elején. A város és a régió védőszentje ezért Szent Ferenc atyánk lett.

Jelenleg négyen vagyunk a közösségünkben: egy amerikai, egy spanyol, egy perui atya és jómagam. Feladatunk a kb. 35 ezer lakosú város, és a körzetéhez tartozó települések lelkipásztori ellátása. A plébániánkon sokszínű közösségi élet alakult ki. Tavaly több mint 200 bérmálkozónk volt, az elsőáldozáshoz járulók száma meghaladta az 500-at. Havonta kb. 60-70, olykor 80 gyermeket is megkeresztelünk.

Satipo mellett még 200 kisebb-nagyobb falu is hozzánk tartozik. Ezeken a településeken kb. 40-45 ezer ember él. A plébániánk területe egy magyarországi átlagos területű megyének felel meg. 

Ez a tény teszi igazán misszióssá a plébániánkat, tevékenységünket. E falvak közül sok olyan van, ahol még az őslakos, amazóniai asháninka törzshöz tartozó emberek élnek. Nagy örömömre, miután idekerültem, szinte rögtön bekapcsolódhattam a missziós pasztorációba. Sajnos vannak olyan települések ahová egy évben csak egyszer, vagy legfeljebb kétszer jutunk el, pedig látjuk és tudjuk, hogy igény lenne a nagyobb egyházi jelenlétre ezeken a helyeken is, de sajnos az óriási paphiány ezt nem teszi lehetővé.

Tehát egy lüktető, mozgalmas lelkipásztori életet tört meg tavaly márciusban a kibontakozó koronavírusjárvány. 

Az amúgy is meglehetősen szegény lakosságot a pandémiával járó gazdasági válság még inkább elszegényítette. 

Ezért az utóbbi időben a karitász munkát erősítettük meg plébániánkon. Van is egyfajta elvárás az emberek felől ez ügyben irányunkban. Itt Peruban az Egyház társadalmi befolyása még mindig elég nagy, sokan csak bennünk bíznak, ehhez sok esetben hozzájárul a polgári hatóságok korruptsága, felelőtlensége, hozzá nem értése. Például most a koronavírus járvány idején szinte az egész országban egyházi irányítással, a plébániák által szervezett gyűjtésekkel valósult meg a kórházak orvosi oxigénnel való ellátása. Így történt ez a mi régiónkban is. 

Most azt a célt tűztük ki, - és ehhez szeretnénk felhasználni a pasaréti testvérek támogatását - hogy a gazdasági válságtól is sújtott szegényeinket alapvető élelmiszerekkel és ruházattal támogassuk. 

Az ő nevükben is hálásan köszönjük nagylelkű adományaitokat!