Templomunk
története

Amikor 1899-ben a Pasarét fő közlekedési tengelye kiépült, senki nem sejthette, hogy ott, ahonnan az út a mai Csévi, illetve Kapy út kezdeténél enyhe törésvonallal halad tovább az Ördögárok felé, a 20. század harmincas éveiben jelentős építészeti együttes jön létre. Ennek meghatározó eleme a templom, messziről látható, karcsú harangtornyával és a mögötte lévő kolostorral, de lényeges alkotórésze a néhány évvel később épült autóbusz-végállomás lendületesen-ívelően formált tömege is.

Ez Buda egyik legszebb tere, közepén a magas, de a tekintet számára mégis optimálisan „elérhető" díszkút-talapzatra állított, a gyermek Jézust karján tartó bronz Szűz Mária szoborral, Boldogfai Farkas Sándor alkotásával. A látvány a tér déli oldaláról, a Pasaréti út torkolatától a legmarasztalóbb. Innen az évszakok váltakozó színeivel, de állandó szépségével koronázza a természeti háttér, a Hunyad-orom és a János-hegy.

Mindez egységes építészeti koncepció mesterműve, alkotója Rimanóczy Gyula építész (1903–1958).

Az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa már 1880 körül felvetette a mai Pasaréti út kiépítésének szükségességét. Pasarétnek nevezték az akkor teljes hosszában nyílt vízfolyású Ördögárok menti, a Lipótmező és a Városmajor között húzódó zsombékos területet, valamint a Törökvészig terjedő hegyoldali lejtőt.

A Közmunkák Tanácsa által létrehozott bizottság a terep rendezését úgy irányította, hogy az új Pasaréti út mentén építési telkek alakulhassanak ki. Már 1896-ban egy bankhivatalnokokból álló társulás családiházas telep létesítése céljából kérte, hogy a korábban 1000 öles minimális területet tovább csökkentve csak nyaralószerű legyen az építkezés.

A felduzzadt lélekszámú főváros egyre inkább túlnőtte a kialakult kereteket, így a budai oldalon Óbuda, Országút, Újlak, Tabán, Víziváros plébániái mellett újabbak kezdtek szerveződni, többek között a városmajori plébánia is. Érthető, hogy a budai ferencesek 1925-ben megindított pasaréti megtelepedését nemcsak a rend, hanem az új városrész lakóinak igénye is szorgalmazta.

P. Schrotty Pál budai ferences házfőnök — P. Tamás Alajos tartományfőnök bátorításával — indította meg a rend letelepedését. Egy 1400 öles nagyságú telket vásárolt a Pasaréti út és a Szilfa utca sarkán, amelyen hétszobás villa állt. A vételárat a házfőnök-plébános a székesfővárostól mint kegyúrtól kapott összegből és a hívek adományaiból fedezte.

A villa három szobájának összenyitásából alakították ki a kápolnát, többi részéből pedig a letelepedéshez szükséges helyiségeket. 1925. december 24-én éjfélkor fölszentelték a kápolnát, és bemutatták az első szentmisét.

Pasarét lakói az ideiglenes kápolnát megszerették, és „erdei kápolnának" — Waldkapelle-nek nevezték el. Nem tekintették végleges megoldásnak: már 1925-ben megalakult a „Pasaréti Kápolnaépítő Bizottság", ugyancsak a házfőnök szellemi irányításával. Kieszközöltek a várostól egy jelentősebb összeget templom építésére — hiszen ez volt a végső cél.

Az 1926 utáni időszakban jelentős változások következtek be az építészet alakulásában, az egyház és a modern építészet viszonyában. A kor modern építészeti irányzatának szinte minden jeles képviselője feladatot kapott — Kozma Lajos, Molnár Farkas, Fischer József, Weichinger Károly, Hajós Alfréd. Jelentős volt a környék építészeti arculatának alakításában a Napraforgó utcai kislakásos mintatelep létrehozása 1931-ben.

Rimanóczy Gyula a budapesti Műegyetemen 1925-ben szerezte meg építészmérnöki diplomáját. Az azt követő években pályázati tervei között — Új-Hatvan katolikus temploma, a székesfehérvári Prohászka-emléktemplom, a „Négy evangélista temploma" — a pasaréti templom formanyelvének minden alapeleme megjelent: a sajátos vasbeton ritmus, a finom ívezetek, az aszimmetrikus torony.

Rimanóczy első két tervváltozatában a tornyot és a rendházat a templom jobb oldalához kapcsolta. 1932. július 8-án adta be az első engedélyezési tervet: a szentély még egyenes záródású, de a torony — a ferences hagyományokat követve — már a főbejárat mellől hátrébb, csaknem a szentély mellé, a templom másik oldalára került. Négyzetes hasábjának középvonala a Pasaréti út tengelyének egyenes meghosszabbításába esik.

1933 tavaszán a Központi Egyházművészeti Hivatal bírálatát Dr. Szőnyi Ottó írta. Eredeti terv szerint Rimanóczy az oltárt a félköríves szentély centrumába helyezte, kör alaprajzú lépcsőzetre állítva, ami a II. vatikáni zsinat reformját 30 évvel megelőzte.

1933. július 21. a dátuma Rimanóczy III. tervváltozatának, amire a végleges építési engedélyt adták. Az ügyébe beleavatkozott az „ellentábor" képviseletében Petrovácz Gyula építész, országgyűlési képviselő — végül Serédi Jusztinián hercegprímásnál az építkezés letiltását érte el.

A tiltás megszüntetése után november 5-én került sor az alapkőszentelésre. Hat nappal később a már teljes magasságban álló falakra kitűzhették a bokrétát. Az első kapavágás szeptember 10-én történt, majd Simkovics Lajos és Szabó Lajos statikus tervezők meghatározták a torony alapozását.

1934. október 14-én Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás fölszentelte a templomot.

A templomhajó és a szentély zárt tömege mellett szökik magasba a karcsú, a kereszttel együtt 46 méter magas harangtorony, úgy, hogy „a Pasaréti út felől jövet domináló képet nyújtson". Tövében Somló Sári alkotása, a kereszt súlya alatt földre zuhant Krisztus kőszobra áll. A tornyot alacsony nyaktag kapcsolja a templomhoz, mely annak oldalán könnyed ívsorban folytatódik.

A főhomlokzat két domborművét — Szent Ferenc és Szent Antal alakját — Vilt Tibor készítette. A főbejárat íves portikusza mögötti üvegezett betonrács fényhatása a templom belsejében feloldja a tömör építészeti formákat, a homlokzati fal belülről áttetszővé válik.

A főbejárat ívelt portikusza mögötti üvegezett betonrács az épület egyik legjellemzőbb és legszebb részlete. A rács geometriai mintázata keresztény szimbólumokat idéz, miközben különleges fényhatást teremt: a belső tér napszaktól és évszaktól függően más és más megvilágítást kap.

A templom konstrukciója vasbeton keretrendszer, amely a födémet hordja és a magas falak merevítéséül szolgál. A templom mennyezetét vasbeton mestergerendák és bordák tagolják. Az oldalfalak üreges, hőszigetelő téglából készültek.

Brestyánszky Tibor építész-kritikus szavaival: „a kétoldali nyúlánk és sudár ívezetsor inkább csak léptéket ad a térnek, mint hajókra való feltagolást, és világosan mutatja a modern térgondolatot". Az ívezet vállmagasságáig csaknem 9 méter magas, 35 × 35 cm-es pillérek elismerést érdemelnek: az új szerkezeti anyag lehetőségeit merészen kihasználó statikusok munkája.

A csarnokszerűen áttekinthető belső térben az egyik oldalon elhelyezett mellékkápolnák sora — a modern templomépítészet újítása — úgy művészi, mint gyakorlati szempontból sikeres megoldás. Az öt lépcsővel felemelt, félkörívben záródó szentély mennyezetvilágítása „ünneplés fénykoszorújával misztikus hatást ad a nyúlánk pillérekben felmagasodó szentély terének".

A gondosan megépített orgonakarzat hosszabb időn át várta igazi hangszerét. 1948 júliusában elektromos orgonát rendeltek a chicagói Hammond cégtől, amely 1949-ben érkezett meg — ma már hangszertörténeti emléknek számít.

2005-ben készült el a karzaton az új orgona, amely Váradi István orgonaépítőmester munkája. Diszpozícióját Déri András orgonaművész és P. Varga Kapisztrán OFM házfőnök tervezte; a szekrénytervet Cságoly Ferenc Kossuth-díjas építész készítette.

1948 novemberére készült el Leszkovszky György freskója a karzat mellvédjének falán — négy-négy bárány, amint a mellvéd közepén lévő kereszt tövénél fakadó forrásból szomjukat oltják.

Az oldalfalakon a magas ablakok közötti felületeken nyolc-nyolc ferences szent képe látható, a szentély íves hátfalán pedig a templom névadójának, Páduai Szent Antalnak ábrázolása. A freskókat Leszkovszky György festette Unghváry Sándor kartonjai nyomán.

A bal oldali falon: Luchesius, Alcantarai Szent Péter, Szent Bonaventúra, Árpád-házi Szent Erzsébet, Solano Szent Ferenc, Jeanne d'Arc, Szent Klára, Márkiai Szent Jakab. A jobb oldali falon: Kapisztrán Szent János, Sienai Szent Bernardin, IX. (Lajos) király, Didák, Cortona Margit, Paszkal, Lajos herceg, Portugáliai Erzsébet.

A szentély liturgikus terének jelenlegi kialakítása Vladár Ágnes tervei szerint 1982-ben készült el, a templom fölszentelésének 50. évfordulójára. Lényegében Rimanóczy eredeti gondolatát hozta vissza: a szentély terébe helyezett szembemiséző oltárral. Ohmann Béla három domborműve most is az oltár alépítményét díszíti: középütt az Úr áldozata, bal oldalon Melkizedek áldozata, jobb oldalon Ábrahám áldozata.

A tornyot a templommal összekötő nyaktagban áll a Szent Ferenc-kápolna. Fából faragott reliefje Bicskei Karle István munkája: Szent Ferenc és a megfeszített-föltámadt Krisztus egymás mellett álló alakja, amint felemelt kezüket keresztben egymásra fektetik — ez a két kéz a ferencesek jelvénye. A domborművön látható a Ferenc által megszelídített gubbiói farkas és a természet tiszteletére utaló éneklő madarak sora.

A hajó jobb oldalán négy kápolna követi egymást:

A hajó déli falán tizennégy négyzetes, aranykeretes dombormű a Keresztút stációit jeleníti meg, Lőte Éva munkái — a szenvedéstörténet művészi kifejezése az arcok és kezek jellemet tükröző ábrázolásával.

1945. május első vasárnapján áldotta meg Schrotty Pál tartományfőnök a Májusi Madonnát, amely Kákonyi Konstantina terve alapján Leszkovszkyné Galyas Margit alkotása. A csipkeszerűen áttört, különleges szépségű, festett-aranyozott fém dombormű májusban és októberben a szentély terébe kerül, egyébként az északi, kolostor felőli mellékhajó végfalát ékesíti.

Két Feszty Masa-festmény is látható a templomban: az előcsarnokból balra nyíló helyiségben Szent Filoména, jobb oldalán a kórusfeljárattal szemben Szűz Mária képe. A mellette lévő fülkében Ohmann Béla Szent Antal-szobra áll.

A templom és a rendház által közrezárt területet a később épített — ma plébániaként szolgáló — két földszintes szárnyépület hangulatos kertté formálja; a templom oldala melletti árkádok a régi kolostorkerengők hangulatát idézik. Közepén áll a művész adománya, Szent Ferenc kútja, Borsos Miklós szobrászművész alkotása.

1938. április 18-án készült el Rimanóczy Gyula tervei szerint az autóbusz-végállomás, és szeptember 8-án — Kisboldogasszony ünnepén — állíttatta föl a főváros a Madonna-szobrot. A templomkolostor épületegyüttesét a Csévi út felől határoló fal szoborfülkéjébe 1997-ben került Csíkszentmihályi Róbert kőből készült szobra: az ácsbakon ülő, térdén a Gyermek Jézust tartó Szent József alakja.