A ferences rend
története

A Kisebb Testvérek Rendjét Assisi Szent Ferenc alapította, mely 1209-ben szóban, majd 1223-ban írásban is pápai megerősítést nyert. Szent Ferenc így határozza meg a testvérek hivatását:

Az alapító lelkisége nyomán a barátok életében különleges helyet kap az „imádság és áhítat", a testvéri élet, a minoritás (a szegénység, a „kicsinység" és a kitaszítottakkal való szolidaritás), valamint az evangelizáció. A kezdeti szabályzatot 1239-től kezdve újabb és újabb konstitúciók is kiegészítették, melyek a ferences lelkiség megélését az adott kor viszonyai között kívánták szabályozni.

A Szent Ferenc által képviselt életforma megélésében való lanyhulás időről időre kísértette a rendi közösséget, ezért mindig újból vissza kellett nyúlni a gyökerekhez. A rendi reformok során gyakran új közösségek alakultak ki.

A közösség egyik legjelentősebb szakadása 1517-ben következett be, amikor a rend úgynevezett obszerváns ága — melynek mai jogutódja a ferences rend — végleg különvált a konventuálisoktól. Az így kialakult közösség később további kisebb egységekre bomlott.

A sok kisebb közösséget XIII. Leó pápasága idején, 1897-ben a Kisebb Testvérek Rendjében egyesítették. Ezt követően a rend ismét létszámgyarapodásnak indult, valamint megkezdődött területi terjeszkedése is, különösen a latin-amerikai térségben.

A II. vatikáni zsinat óta a rend összlétszáma csökkenőben van, de a ferences lelkiséget ma is több mint 15 000 testvér éli meg szerte a világon az első rendnek ebben az ágában.

Az első testvérek még Szent Ferenc életében, 1225–26 körül érkeztek Magyarországra, majd első tartományuk, melyet Esztergomi vagy Magyarországi Provinciának neveztek, 1232–33-ban vált önállóvá. A Magyarországi Provincia a tatárjárás után egyre inkább terjeszkedett. Ezt a tartományt 1454-ben fr. Igali Fábián megreformálta, 1517-ben pedig végleg az obszerváns famíliához — az első rend szigorúbb ágához — csatlakozott.

Az obszerváns testvérek Bosznián keresztül is megjelentek Magyarországon, és csodálatos gyorsasággal terjedtek el a királyság minden részében. A Bosnyák vikáriát 1447-ben osztották külön Bosnyák- és Magyar Vikáriára. A történelem tanúsága szerint az obszerváns testvérek a szerzetesházakban igen szegények és imádságosak, az egyházban az evangéliumi igazság tüzes lelkű hírnökei, a keresztény hit megvédésének serény buzdítói, és az emberek vigasztalói voltak.

Kiemelkedik közülük szentségével és tudásával Kapisztrán Szent János, Boldog Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát.

1523-ban e két szerzetescsalád új nevet kapott: a Magyarországi Reformált Provinciát ettől kezdve a Szűz Máriáról nevezett mariánus provinciának, a Magyar Vikáriát pedig a Legszentebb Üdvözítőről nevezett szalvatoriánus provinciának hívták.

A Magyarországot megszálló törökök és a reformáció viharai a fejlődésnek indult ferences életet erősen akadályozták. A megszállt területeken mégis szinte a kisebb testvérek voltak az egyedüliek, akik a híveknek gondját viselték. A hagyomány szerint ez az oka annak, hogy a nép barátoknak nevezte őket.

A háborús századok elmúltával, a XVI–XVII. században mind a testvérek, mind a házak, sőt a provinciák száma is gyarapodott:

II. József fejedelem rendeletei, majd az úgynevezett „jozefinizmus" befolyása alatt a szerzetesi élet a provinciákban siralmas állapotra jutott. Ennek ellenére akadtak olyan testvérek, akik a megszentelt életet a tökéletességre törekedve próbálták megélni. A XIII. Leó pápa-féle unió idején is voltak testvérek — Ozoray Izidor, Tamás Alajos — akik az új konstitúciókat készséges lélekkel elfogadva rendelkeztek olyan kvalitásokkal, hogy a rendet képesek legyenek egy új virágkorba elvezetni.

1900-ban a Magyarország határain belül létező öt provinciából hármat alakítottak ki: a mariánust, az újraalapított kapisztránust és Erdélyben a stefanitát. Az első világháború végére csupán kettő, a mariánus és a kapisztránus maradt meg Magyarországon.

A két világháború között a provinciák történetét új alapítások, egyre növekvő lelkipásztori tevékenység, más korszerű kezdeményezések valamint a hivatások nagy száma jellemezte.

1950-ben a kommunista állam betiltotta a szerzetesi életet. Tizennyolc házuk bezárása után 1950 és 1989 között:

A változás évének, 1989-nek eljöttével lehetőség nyílt arra, hogy a tartományok visszaigényeljék elvett ingatlanjaikat, ismét megkezdjék a munkát az egykor kényszerűen elhagyott helyeken.

A Rend legfőbb vezetése a kapisztránus és a mariánus provinciából 2006. június 24-én létrehozta a Magyarok Nagyasszonyáról Nevezett Ferences Rendtartományt, mint a Kisebb Testvérek Rendjének egyetlen jogi egységét hazánkban.